puhán kócosan mosolygok ki
a takaró alól
téged már korábban elősimogatott
rejtekedből a Nap
így már hárman kacagunk a kitárt
ablakon át
a lúdbőröző fuvallatnak
topán a lábra
eperlé cseppen
kertek alatt a harsogó zöldben
(ami lapul minden szürke kőfal mögött)
csicsergve lejtünk
a körúton
oly könnyű
szellő
borzol
libbent
egy bögre kávét
mellé huncutul csiga
tekeredik
porcukorbajuszunk alatt
miközben áll az idő
csak mi sörgünk körbe
vagy épp andalogva
mindig más ritmusra
ahogy a zene szól fülünkbe
két ébren is ámodó
csakazértis boldog botor
Helyszín: Budapest, Oktogon - Príma Pék álldogálója
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése