Na és persze a szőrtelen kutya!

Történt, hogy negyedszázados fennállásunk megünneplésének utolsó hivatalos állomását is sikerült reggelivel zárni. Egyébként nem volt jó buli, a zene nem vált a kedvünkre, kihalt volt a Narancs (természetesen ez volt a kocsmatúra "teteje"), szóval rövidre terveztük, csendesen iszogattunk. Aztán egyszer csak hajnali négy lett, lámpa(fel)oltás, és felháborító módon kitessékeltek minket a törzspinceklubból. Az addigra körénk kerekedett srácokkal előbb a Pálmának, majd a Döglött patkánynak vettük az irányt. (hangzatos nevű békéscsabai kricsmik - sztimacs)
Vidáman múlt az idő, bár kint szomorúan sírtak a felhők - szembesültünk ezzel a reggel nyolc körüli könnyes, de mégiscsak mámoros búcsúnk után. Mivel épp reggeliidő volt, a piac meg egy saroknyira, szociotúránkat egy magas, kopott alumínium asztal mellett fejeztük be. Rajta fényes papíron zsíros-ropogós lángos, extraextra olajos fokhagymapéppel bebalzsamozva, tejföllel leöntve, és persze az elengedhetetlen reszelt trappistával koronázva. (Szokásomhoz híven a szomszédét "zöldebbnek" láttam, szóval rá-ráharaptam az előtte terpeszkedő hagymás-szalonnás-uborkás-csilis mannára.)
Öblítőnek egy üveg fehér bor volt kéznél, bár az akkor már a kutyának se kellett.

Az ominózus helyszín

Egy a sok közül

Így végezte mind

Mi is a helyzet azzal a borral?

Helyszín: Békéscsaba
Időpont: 2008. február 24.

A kutyaharapás meg a szőr

Mi történik akkor, ha az ember lánya fogja magát, és elmegy egy vadidegen társasággal fesztiválozni? A válasz helyes! Csupa olyan dolog, amire nem számít.
Egy ismerős és tizeniksz ismeretlen emberrel együtt vágtam neki az EFOTT-nak (a VOLT és a Balaton Sound után, kissé leamortizálódott állapotban). Mindenféle egyéb eseményt elhallgatva csak a reggelire igyekszem koncentrálni a beszámolót. Kihagyhatatlan részlet viszont, és elég sok mindent előre vetít, ha csendesen megjegyzem: a vacsora Jäger volt egy kis sörrel hígítva.
A garantált fejreállást csak tetézte, hogy három óra alvás után, hajnal hétkor arra ébredtünk, hogy 50 fok van a sátorban. Egy órán keresztül reménykedtünk abban, hogy az egész csak tévedés: valójában árnyékba sikerült telepedni, és csak a másnapos hőérzetünk téveszt meg bennünket. Hát, nem... Reggel nyolckor csak kievett minket a fene (de leginkább a kánikula) a sátor elé, amikor is a két srác arra jutott, hogy ideje lenne reggelizni.
Nem szaporítom a szót, a pultnál kötöttünk ki, ahol nem tejet, de nem is vizet, hanem gyógysört kértünk. (Dehogy kértÜNK, én ugyan nem kértem, KAPTAM!) Míg ez nekem a másnapi (másnapos) söröm volt, voltak akik még az aznapit itták mellettünk.
Körülbelül fél 11-kor, a harmadik kör felénél és a negyedik "nemhiszemel, hogy megint iszom!" sms táján, aztán úgy döntöttem, ideje (és ildomos) lenne a folyékony kenyeret felitatni.

A legközelebbi bódénál másnapos pizzát árultak...


Helyszín: EFOTT, Dunaújváros
Időpont: 2008. július

A lélek reggelije

Hozzávalók:
melankóla
ködös reggel
Duna-part (ill. szabadon választott)
forró kapucsínó fedeles pohárban
apró péksütemény papírzacskóban, ízlés szerint

Elkészítés:
Fontos, hogy megfelelően előkészített lélekkel fogjunk hozzá. Alaposan ellenőrizzük az állagát, ha szükséges, érleljük dohos falak közt pár napig. De ne túl sokáig, nehogy felszálljon a köd! A szokásosnál fél órával korábban induljunk bele a napba, s figyeljünk, hogy a megfelelő helyen vetődjünk partra. Keressünk egy csendes, olajszürke követ, amin jól esik a lelket dagasztani. Ne spóroljunk az élesztővel: a hullámzón szaladó vízzel, a mozdulatlan kacsapárokkal, a túlpartot szépítő porcelán párával. Ha hozzáadtuk a megfelelő mennyiséget, vegyük kézbe a bekészített papírpoharat, s hagyjuk, hogy melege átjárja az ujjainkat. Az előmelegített ujjakkal ezután nyissuk ki a mellettünk heverő zacskót, és egyenként emeljük ki a pogácsákat. Csak amennyi jól esik! Időnként adjunk még hozzá élesztőt, amíg semleges, buborékos masszát kapunk. - Ezzel indulhat a nap.

Bécsben a früstük - az már igen!

Osztrák, de Bécsbe csak "beszármazott" barátnőim egész este erről beszéltek, én pedig, mint hajdan gyerekkoromban, számoltam vissza, hogy hány órát is kell még aludni, amíg eljön a Kánaán. Mert kérem Bécsben a reggelinek k-u-l-t-ú-r-á-j-a van. Még ma is. Mondták.
A szertartásra vasárnap került sor, amikor az ember jó esetben alapból megengedheti magának a nap minél későbbi kezdését. Szinte délidő volt, a város mégis még csak ébredezett, ahogy lánycsapatunk egy balkanyarral betért a hatalmas üvegtáblák mögé. A hirtelen zsibongás és az a mindennél jellegzetesebb reggelIllat azonnal megcsapott, és teljes vasárnapi nyugalommal vackoltam be magam a hófehér fotelbe. Brancholunk. Mert ez jár.
Előttem krémes joghurt landol hamarosan, egyenesen az égből, esküdözöm. A hófehér habok közül néha felbukkan egy buján vöröslő eperszem, pirkadó nap színű sárgabarack, és sejtelmes narvál módjára úszik el egy körteszelet.
Vajas croissaint, leveles, zsíros, csak amennyire kell.
Melange egymásra simuló rétegeiben gyönyörködöm még, mielőtt a hosszú kanállal násztáncba hajtom őket. - A szemem sarkából érzékelem, hogy egy szomszédos tányéron rántottahalom magasodik, paradicsommal és baconnel körülbástyázva; s az orrom fintora lazacszeleteket jelez a közelben. De mindezt alig fogom fel, mert lefoglal a tányéromon elomló édes tészta málnalekvárral való feldíszítése. Tökéletes a harmónia: a nutellamogyoró kiemeli a málnamagok ropogását.
Újságpapír zizeg (piano), ahogy valaki átlapozza a sporthíreket, s egyszerre ciccennek (allegro) a kiskanalak a porcelánon. Hiába, a bécsi filharmonikusok...!

Helyszín: Ausztria, Bécs,

egy májusi reggel-I margójára

puhán kócosan mosolygok ki
a takaró alól
téged már korábban elősimogatott
rejtekedből a Nap
így már hárman kacagunk a kitárt
ablakon át
a lúdbőröző fuvallatnak
topán a lábra
eperlé cseppen
kertek alatt a harsogó zöldben
(ami lapul minden szürke kőfal mögött)
csicsergve lejtünk
a körúton
oly könnyű
szellő
borzol
libbent
egy bögre kávét
mellé huncutul csiga
tekeredik
porcukorbajuszunk alatt
miközben áll az idő
csak mi sörgünk körbe
vagy épp andalogva
mindig más ritmusra
ahogy a zene szól fülünkbe
két ébren is ámodó
csakazértis boldog botor

Helyszín: Budapest, Oktogon - Príma Pék álldogálója