Időpont: 2008. november 16.
„Milyen jó is lenne minden reggel így indítani a napot!” – így sóhajtoztunk és szuszogtunk nagyokat a reggeli után. Aztán azon nyomban megállapítottuk, hogy az iménti vasárnapi reggelinek nemcsak az az egyetlen akadálya, hogy nincs minden nap vasárnap…
A hely:
A Gloria Jeans Coffes Budapesten három helyen várja a kávémánokat. Látatlanban is azt mondom, hogy a Hősök terénél álló kávézójuk a leghangulatosabb, de az újságíróiskolában megtanultam, hogy ilyen kijelentéseket nem tehetek, mert nem jártam ugye a másik két helyen, és így hiteltelen lennék. (Ágnes: A Mammutban már voltam, szóval a kétharmados a látogatósági indexem. A plázakávézók szerintem nem vehetik fel a versenyt a szólókkal, de ezt leszámítva engem megnyert a hely. Hatalmas panorámaablak körben, szecessziós-romantikus bútorok szegecselt bőrfotellal, tágas belső tér. Olyan arisztokrata (nem sznob!).) Azt azért megjegyzem, hogy nagy húzás volt a Dózsa György út 96. szám alatt álló régi villában berendezni az üzletet. Belépve máris otthonosan érzi magát az ember, ahogy a meleg barna árnyalatai körülölelik. A különböző helyiségekben pedig süppedős fotelok, meleg színek, kellemes zene és kávéillat segít átadni magunkat a chillezésnek. Ágnes még a cipőjétől is megszabadult, és maga alá húzott lábbal pislogott a hatalmas sütemény mögül… na, de ne szaladjunk ennyire előre! (Á.: És nem éreztem, hogy bárki kinézne emiatt, bár biztos észre sem vették.) 5/4.5 Nézzetek képeket itt!
Választék:
A kávézóba belépve egyből gyökeret eresztünk a bal kéz felől eső hűtőpult mellett, ahol a legkülönfélébb szendvicsek és sütemények indítják be a Pavlovi reflexeket. Baj csak akkor lehet, amikor kisebb csapat érkezik egyszerre, és mindenki lecövekel az ajtóban. De a türelem nagy erény, csak éppen éhesen nehéz arra várakozni, hogy az előttünk álló lazacos, vagy éppen sonkás… vagy nem is, inkább mégis lazacos szendvicset szeretne, amikor is végül meglátja vágya tárgyát, az egyszerű sajtos bagettet. (Ágnes: Az én vágyaim majdnem megakadtak az édességeknél, de aztán megláttam a croissaintokot. Töltve, puhán, édesen, sósan. Gyönyörűűűű!) Mivel kávézóról van szó, a választék kávéban is bőséges az eszpresszótól a kacifántos fantázianevű (és angol elnevezésű) különlegességekig. Természetesen a választékból hiányozik a müzli, rántotta, lekváros kenyér és társai, de aki ide jön, valószínűleg nem azt fogja keresni. (Á.: De nem ám! Ellenben sok gyümölcsös ital, forrók és jegesek, teák, nem filterben, kicsiben, nagyban.) (5/4.5)
Kiszolgálás:
Nos, ahogy azt már a hasonló franchise kávézókban megszokhattuk, kiszolgálás az nincsen. Miután választottál, bediktálod a pénztárosnak a menüt, és kifizeted előre, amit enni fogsz. Ő kisebb meglepetésemre nemcsak a pénzt kérte el, de megkérdezte a keresztnevemet is. Gondoltam, nem ismerkedni szeretne, mivel ő is lány volt, bár a mai világban… A legborzasztóbb rész most következett. Alig telepedtem le a fotelbe, hallottam, ahogy elkiabálja magát az egyik barista (?): „Jáános!”. János persze nem termett ott azonnal, erre még egy kiáltás. János egyáltalán nem volt az a gyors ember, ahogy a pultban ezt remélték, így mire odaért a kávéjáért, már az egész üzlet tudta, hogy ő János és nem Norbert, aki épp a szendvicsért sietett. Szóval ez a név szerinti „kiszolgálás” nagyon nem tetszett, főleg azért, mert nem várták meg, míg elkészül a szendvicsem, a kávém és a sütim (ami persze már kész volt), hanem egyenként hívtak oda a reggelim alkotóelemeiért a pulthoz. (Ágnes: Ami szűkös volt az egyszerre ott tolongónak, és kicsi a sok megrendelt finomságnak.) (5/2)
Ízek:
A lazacos bagett inkább semmilyen, mint valamilyen. Ahelyett hogy azt írnám, se íze, se bűze, inkább úgy fogalmazok kicsit lelketlen. (Ágnes: Nekem ízlett, pedig lazac helyett inkább a tonhalra vagy heringre szavazok.)Az almás torta viszont mennyei: a tésztája omlós, az alma ízes, picit fahéjas, abszolút meggyőző. A Caramelatté is finom, de egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy valaki képes meginni belőle 470 millilitert.
(Ágnes: A pármais bagettem kicsit száraz volt, több paradicsomot is elbírt volna, de így is laktatott rendesen. Az írkrémes-mogyorós lattéra pedig túl közhelyes a mennyi jelző! Habos, krémes, lágy, selymes. Éppen krém mint kávé íz, a nyelven ott marad a mogyoró különleges zamata, miközben az ember ujjai a poharat ölelik, és a csukott szemhéjak mögött felhőpamacsok úsznak át. A sütin az eper nyári friss, a puding enyhe vaníliás, a végére kicsit besokallok.)(5/3,75)
Hangulat:
Ott jártunkkor éppen fotóztak egy menyasszonyt. A fotózással járó kellemetlenségekért a bejárati ajtóra kitett feliratban kértek elnézést, ez szerintem jófej dolog. (Ágnes: És nem is volt annyira kellemetlen.) A „kiabálós” kiszolgálást leszámítva minden rendben volt. Kellemes hangerőn szóló zene, dizájnos bútorok, tisztaság, többnyire külföldiek, és jól szituált fiatalok. Újságírószemmel kissé unalmas szociológiai felhozatal, de a helyhez abszolút illő közönség. (Á.: Bár felső kategóriás hely, nem éreztem magam frusztrálva. Tiszta, friss, divatos, tágas.) (5/4)
Ár-érték: Ki hitte volna, de ez a másik, amiért nem eszünk itt minden reggel. Egy kicsi Caramelatte, egy lazacos bagett és egy almás pite 1895 forintba kerül. ÍÍÍÍÍííííjjjjaaaaajjjjj! És a szendvics nem is volt valami húúúde. (5/2.5)
Császármorzsa-faktor - 5/4.25
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése