Morzsareggeli

A húsvét és a karácsony két olyan nagy ünnep az évben, amely a kőkemény zabálásról (is) szól. Az ember nem kerülgetheti a terített asztalt, mint a forró kását: hívogatóan kacsintanak rá a finomabbnál finomabb falatok a tálakról. Illatos töltött káposzta gombócok kínálják fel duzzadt testüket az enyészetnek, vörös-csípős lében úszik az ünnepi hal omlós húsa a gyomrunkba, sültek ropogós bőre kelleti magát a köretek halmai között. Piros és narancssárga szemű linzerek kacsintgatnak és a bejgli fényes bőre majd szétreped a diótól és a máktól, szinte leképezve a hasunkat.

Nálunk a töltött káposzta idén pár héttel hamarabb olyan dicséretben részesült, hogy mindenki háromszor evett belőle azóta, így elnézhető, ha nem kapott helyet a karácsonyi menüben. Ellenben volt halászlé, és szokásos sült - idén kacsa burgonyapuffanccsal. ami elmaradhatatlan az a francia saláta, a töltött tojás és a sonkatekercs. Hogy ez miért, és mikor került a karácsonyi menübe, azt nem tudom. És persze vagy hatféle édes sütemény és kétféle sós.

Érdemes lenne ilyen bő lére eresztett bevezető után a lényegre térjek, de lényegében a 25-i és 26-i, sőt, még a 27-i reggeli is a maradékok elfogyasztásáról szól. Reggelire jöhet a porcukorral hentergő illatos vaníliás kifli, néhány septiben elfogyasztott sósrúd és peckes sajtos pogácsa, a lágy tojáskrémmel töltött tojás és sonka, lágy sajt, és egy kis pirítós (vitaminfelelősként pedig egy pohár narancslé és pár karéj paprika). Eddig a karácsonyt várva számoltam vissza a napokat, most viszont már alig várom, hogy véget érjen a nagy zabálás.

A mennyiség az illusztráció kedvéért ilyen szerény.

Onlányok reggelije

Helyszín: Sztimacs lakása
Időpont: 2008. november 29.

Mindketten egész nap gép előtt dolgozunk, lassan köldökzsinorilag összenőve a világhálóval, msn-ezünk, g-talkolunk, blogolunk, e-mailezünk, facebook-on mondjuk el mi fáj, és még sorolhatnám. Egyértelmű volt, hogy neten keresztül is fogunk reggelit rendelni. Azt nem gondoltuk, hogy ez nem két percbe telik majd. Merthogy a kinézett szolgáltatás vagy nem működött, vagy nem szállítottak a hétkerbe. Aztán egyik nap a Dózsa György úton baktatván befordult elém egy autó, amin ez állt: www.daily.hu. Azonnal ugrasztottam Ágnest, hogy lessük meg a kínálatot.

Választék:
Bőséges. Szendvicsek a rusztikus kolbászostól az ínyenc libamájason át a szemet gyönyörködtető piros kaviárosig. Ugyanígy paninek kicsit szegényesebb választékban. Különféle krémek a mártogatáshoz - a hidegtálak kellékei. Saláták, falatkák, édességek, üdítők, kávék és forróitalok. Mindezek képe pedig a honlapon, hogy látvány alapján is tudjunk dönteni, mert ugye, az sem utolsó szempont (szem-pont, hehe). A választék természetesen nem teljes, de mivel nem reggelire vannak specializálódva, ezt elnézzük. (5/4)

Képek: www.daily.hu

Kiszolgálás (jelen esetben rendelés és kiszállítás):
Elnézve a DAILY Sandwich Kft. referenciáit és elolvasva a bemutatkozásukat, inkább céges rendezvényeken szoktak megjelenni a portékájukkal. Ennek ellenére nem úgy tűnt, mintha derogálna nekik összeállítani a mi háromszemélyes reggelinket. Erről bővebben majd Ágnes mesél... (Ágnes: Telefonon rendeltem végül, hogy hamarabb kiderüljön, amennyiben mégsem megoldható a mi szombat hajnali dőzsölésünk. A fickó a vonal végén segítőkész és kedves volt, valóban semmi "derogálás" a minimális rendelés hallatán. Szinte hallottam a papíron sercegő ceruzát, ahogy jegyzetelt, és megnyugtatott, hogy nem egy szokásos "robot" ügyintéző kopog a billentyűkön. Bár a zuhogó eső miatt aggódtam, hogy valami mégis közbejön, időben csengett a telefonom, és egy kedves fiatalember már csattogott is a lépcsőn a dobozokkal. Mosolyogva tollat adott az aláíráshoz (ott felejtette, bocsi!), pénzügyek letudva, jóétvágykíván, majd jobbra el. Nincs hiba.) (5/5)Ízek:
Semmi fellengzős túlzás, semmi drámaiság, semmi agyafúrtság: egyszerűen finom. Friss alapanyagok (állítólag házi majonéz), harmonikus ízek. A tojáskrémes panin megbolondítva egy kis hagymával, a mediterrán egyszerű, de nem snassz, a sonkásban nincs semmi meglepetés. A tonhalas szendvics nekem picit citromos, de az ízlelőbimbóim alapjáraton tiltakoznak a citromos-ecetes ízek ellen (nem hiába készül nálunk ecet nélkül a ragu- és a tojásleves vagy a krumplifőzelék). (Ágnes: De citromos ám, jól ráfacsartam azt a kis szeletet, amivel belülről betakarták a halkrémet. Nem is krém, mert kellően darabos, de csak a hal, meg némi zöldség, semmi ízrontó körítés. Tonik csúszna mellé, vagy ecetes uborka. ;) )A sütemény viszont mennyei, de hatalmas... Porózus szerkezetű tészta, csokimousse jellegű krémmel az egyik. Sűrű, kicsit a régi Sport szeletre emlékeztető ízű, mély ízű gyönyör a másik. (Ágnes: Jaj, csak az a rémes kandírozott cseresznye ne lenne a tetején! Bár értjük mi a díszítést, csak most nem szerettük. De a mousse, az valami mennyei! Kellőképp ét csokoládéval borítva az egész. Valamiért nekem kicsit olyan érzésem volt, hogy a hétvégi kiszállítás miatt a péntekről megmaradt "anyagot" sózták ránk - kicsit minden egy fokkal szárazabbnak tűnt a vártnál. De lehet, csak a dobozos-fóliás szállítás miatt; lehet, porcelántányéron fel sem tűnt volna.) (5/3.5)Ár-érték:
Összességében nem drága. Szívfájdalom viszont, hogy házhoz szállítást csak 3500 forint fölötti értékben lehet kérni, aminek az ára nem olcsó kicsit sem. Ez a reggeli luxusadója, és sajnos emiatt azért kicsit fáj a szívem így hó végén. (Á.: De fájt ám! Nem látom a rációt ebben a politikában. Mármint az emberit, nem az üzletit.) Azt hiszem, ez sem lesz daily routine... (5/3)

Császármorzsa-faktor: 5/3.75

Ui.: Sajnálatos módon, csak kevés kép készült, mert annyira elragadt minket a hév és az éhség, hogy az utolsó pillanatban jutott eszünkbe, hogy a fényképező még elő sem került...