Angol reggeli

Félcsaládos nyaralás során, Londonban járva egy külvárosi hotelben szálltunk meg. Reggelente 7.50 fontért lapátolhattunk magunkba annyi ételt, amennyi belénk fért. Az angol reggelivel való első találkozásom után hirtelen felindulásból ezt írtam a naplómba:

" Úristen, csak szuszogok. Az elméleti hátteréről mindenképp érdemes lenne olvasni/tudni valamit. Így soha nem fogok magamtól rájönni, hogy érdemelte ki a paradicsomlében tocsogó bab, az éppenhogy megfőzött, héjától megszabadított, pöttedt, ecetes paradicsom, és a bélszínrolóra emlékeztető ízű kolbászkák a reggeli címet. Persze van rántotta is (mintha a gimis angol tankönyvem fekete-fehér fényképét eszembe idézve tükörtojás sejlene fel), halovány, porózus. Külön pedig párolt gomba és sós, sültszalonna. És persze a szokásos: dzsemmekből sokféle, műanyagszínük ellenére úgy tűnik, láttak gyümölcsöt (is), édes és sós vaj, csokis muffin (tele E-vitaminnal), joghurt (alles Müller, oder was?), stb. Kellően feltankoltunk, bár magamat ismerve, hiába. Nem fog sokáig tartani ez a keljfeljancsi állapot..."

És pedig de! Úgy higgyétek el, hogy folyamatos sétafikálás mellett sem voltam éhes délután ötig. Két napig lelkesen ettem, még a kolbászkák is ízlettek, de aztán már egyre inkább szelektáltam. Először a paradicsom, majd a gomba és a szalonna is elmaradt. Harmadnapra pedig visszatértem a müzlis joghurthoz. :)

És a képek:

Minimáladag babbal, sok rántottával :)

A kolbászkára fókuszálva

A szegényes tányér a húgomé, őt nem győzte meg az angol reggeli

Helyszín: Anglia, London, Wembley Hotel