A kályhának melege

A hétvégén elméláztam, honnan is jön ez a feneketlen rajongás a reggeli intézménye iránt. Mert valahonnan nagyon régről, nagyon mélyről, az nem kérdés. Behunytam a szemem, és tarkamintás fóliaterítőt láttam (alatta fehér csipketerítő) üde, hűvös kékarany színben; ropogós, néhol horpadt kifliíveket és mézesvanília illatú, foszlós kalácsszeleteket egy szalvétával bélelt kenyereskosárban, apró, halványlila virágokkal díszített tányérokat, egyikre vízcseppektől fénylő paradicsom, paprika halmozva. És ez még csak az asztal egyik sarka! Szemeim előtt megjelentek az ínycsiklandóan vékonyra szelt felvágottak tornyai, köztük elszórtan sajttömbök - az asztal közepén, hadd roskadjon! Amint idáig jutottam, hirtelen forró feketetea illatgőze csapott meg, ahogy keverednek benne a cukorkristályok, és a citromsav vörösbarnára fakítja; mindezt jól láttam a telt üvegkancsón át. Az üvegkancsó...mellette egy sárga, kopott tejtartó, benne a jól ismert kék betűs zacskó, kivágott csücskével hetykén meredt a plafon felé, s tövében ott sorakozott az olvadtarany méz, a házi baracklekvár, teavaj triója.
Minden szombat és vasárnap reggel ugyanaz a szertartás, évekig. Szinte a fények, illatok, ízek sem változtak. Pizsamában, álomkócosan vacciláltam azon, hogy sóssal vagy édessel fejezzem-e be. Máig nem sikerült eldöntenem.

Angol reggeli

Félcsaládos nyaralás során, Londonban járva egy külvárosi hotelben szálltunk meg. Reggelente 7.50 fontért lapátolhattunk magunkba annyi ételt, amennyi belénk fért. Az angol reggelivel való első találkozásom után hirtelen felindulásból ezt írtam a naplómba:

" Úristen, csak szuszogok. Az elméleti hátteréről mindenképp érdemes lenne olvasni/tudni valamit. Így soha nem fogok magamtól rájönni, hogy érdemelte ki a paradicsomlében tocsogó bab, az éppenhogy megfőzött, héjától megszabadított, pöttedt, ecetes paradicsom, és a bélszínrolóra emlékeztető ízű kolbászkák a reggeli címet. Persze van rántotta is (mintha a gimis angol tankönyvem fekete-fehér fényképét eszembe idézve tükörtojás sejlene fel), halovány, porózus. Külön pedig párolt gomba és sós, sültszalonna. És persze a szokásos: dzsemmekből sokféle, műanyagszínük ellenére úgy tűnik, láttak gyümölcsöt (is), édes és sós vaj, csokis muffin (tele E-vitaminnal), joghurt (alles Müller, oder was?), stb. Kellően feltankoltunk, bár magamat ismerve, hiába. Nem fog sokáig tartani ez a keljfeljancsi állapot..."

És pedig de! Úgy higgyétek el, hogy folyamatos sétafikálás mellett sem voltam éhes délután ötig. Két napig lelkesen ettem, még a kolbászkák is ízlettek, de aztán már egyre inkább szelektáltam. Először a paradicsom, majd a gomba és a szalonna is elmaradt. Harmadnapra pedig visszatértem a müzlis joghurthoz. :)

És a képek:

Minimáladag babbal, sok rántottával :)

A kolbászkára fókuszálva

A szegényes tányér a húgomé, őt nem győzte meg az angol reggeli

Helyszín: Anglia, London, Wembley Hotel

The Incredible Breakfast Band

Amíg nem írom meg az angol reggeliről szóló beszámolómat, ezzel a kis videóval csillapítom a bejegyzéséhségeteket. :)

Miért pont a reggeli?

A reggeli a legfontosabb étkezés. Beindítja az anyagcserét, feltölt energiával, átvészelhetővé teszi a délelőttöt, megadja a kezdőlökést a naphoz...blablabla...
Egyszóval: reggelizni jó dolog. Jót reggelizni pedig - mondanom sem kell - még jobb. Az pedig csak hab a tortán (kakaón), hogy reggelizni bárHOL, bárMIKOR és bárMIT lehet, annak függvényében, hogy az ember mikor és hol kel, és mit kíván a gyomra.

Reggelifreakek vagyunk némi grafomán hajlammal, ezért összeadva a kettőt létrejött a bloggyár. Jövünk-megyünk, reggelizünk, írunk róla, kutatunk, kipróbálunk, és nem alkuszunk meg... a tökéletes császári étkeket keressük.